2018. október 19-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezte meg éves konferenciáját a Pulszky Társaság: Gyűjteménymenedzsment a közösségi múzeumokban címmel. A konferencián számos hazai muzeális intézmény különféle szakterületen dolgozó kollégája képviselte magát ez önmagában is mutatja a téma iránti rendkívüli érdeklődést.
A konferenciát Deme Péter elnök köszöntője után Prőhle Gergely a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója nyitotta meg. Köszöntőbeszédében főigazgató úr elmondta, hogy szép hagyománya van a múzeum és a Pulszky Társaság együttműködésének, hiszen intézménye szinte minden évben teret ad a Társaság különféle rendezvényeinek. Felhívta a figyelmet a gyűjteményi stratégia jelentőségére. A múzeumokat illető pénzhiány és a saját esetükben a dráguló irodalmi hagyatékok megvásárlása nehéz helyzetbe hozza az intézményeket, hiszen a gyűjteménygyarapítás egyúttal szakmai felelősség is. A cél lehetne egy állami gyűjteményvásárlási stratégia kialakítása, amely meghatározott pénzösszegből lehetővé tenné a múzeumoknak a kiemelt jelentőségű műtárgyak vagy együttesek megvásárlását. A gyarapodás előfeltétele a közbizalom és a kultúrpolitikai háttér megléte is. Hangsúlyozta, hogy a gyarapodás nem feltétlenül politikai, hanem inkább szakmai és közösségi kérdés, és felhívta a figyelmet, hogy gyűjteményezési kérdésekben nem csak az aktuális kultúrpolitikai és politikai szempontok lehetnek a döntőek, hanem szükséges lenne szakmai alapon működő gyűjteményi stratégiák kialakítása, hiszen a gyűjtés szakmai felelősség is.
Főigazgató úr köszöntője után Kassai Hajnal az EMMI Kulturális Államtitkárság Múzeumi főosztályának főosztályvezetője kiemelte, hogy a minisztérium dolgozik a gyűjteményvásárlási alapon, amelyből a múzeumok műtárgyakat tudnának vásárolni. Kiemelte, hogy a kulturális alapellátás során a múzeumok hozzáférhetőségének növelésével az intézmények a közönség a tárgyi és szellemi örökség megismerésével a személyiségfejlődés, a polgárrá válás, a közösségépítés, illetve a foglalkoztatási kompetencia növelésével járulnak hozzá az állampolgárok fejlődéséhez. Ehhez azonban rendezett vagyongazdálkodás, hatékony gyűjteménymenedzsment szükséges az intézményeknél. A gyakorlat, ez a korábbi ÁSZ vizsgálatoknál kiderült, sok helyen fejlesztésre szorul. Az EMMI ezért a jogszabályok alakításával segíteni próbál. Igyekszik új protokollokat kialakítani és a korábban meglévő ügyrendet aktualizálni. Szakmai módszertani kérdésekről javaslatokat fognak tenni, hogy a tervszerűség, a hatékony ellenőrzés és a menedzserszemlélet gyakorlata kialakuljon. Új kezdeményezések, nemzetközi példák és hatékony útmutatás, a jó gyakorlatok lesznek a múzeumok segítségére. Ennek keretében alakítják ki a Múzeumi Spektrum projektet amelyet az OMMIK munkacsoportja vezetésével brit példa alapján. A módszertanilag megalapozott szemlélet kialakítását plusz akkreditált képzésekkel szeretnék elősegíteni.
A köszöntők után az első előadó dr. Kalla Zsuzsa, Móra Ferenc díjas muzeológus, a PIM gyűjteményi igazgatója volt. Előadásában számos gondolatot és példát megosztott a múzeum gyűjtési gyakorlatára, gyűjteményezési szemléletére. Külön kiemelt néhány kiállítást többek között az Ez bejött! című tárlatot, amelyben az előző 10 év szerzeményeit mutatta be a múzeum. A PIM gyűjteményi menedzsmentje egy közösségi alapokon működő rendszer, amelyben a közönség aktívan részt vesz. Előadásában számos kérdést és gondolatot felvetett az előadó. A változó világunkban mit is jelenthet a kulturális örökség, mint gyűjtőfogalom? Hogyan lehet az idő múlását a múltat definiálni? A generáció változása, hogyan hat a gyűjteményezőre? Hiszen a nagyközönség és a szakma fogalma más lehet, gondoljunk csak a manapság megjelenő „retró” jelenségre. Kérdés az is, hogy mi való a múzeumba? Ebben az esetben sincs társadalmi konszenzus. A közösségi muzeológiában eltérő trendek és párhuzamos folyamatok léteznek, eltérő a gyűjtő, a közreműködő (civil közösségek például) és a múzeumi közösségek látásmódja. Eltérő értékek lehetnek a trendekben is. A múzeumhoz kapcsolódó helyi és speciális közegek, közösségek a közös szakmai programokkal erősítik a társadalmat és a társadalmi felelősségvállalást. Ebben pedig a múzeumok tudják segíteni és erősíteni őket a múzeumi stratégiai, gyűjtési tervek megismertetésével, illetve az oda-vissza meglévő kapcsolat, közös együttműködések megerősítésével.
A múzeumok intézménytörténete és meglévő hagyományai, „öröklött szokásjogai” is alakítják a gyűjtemények kialakítását, amelyben a régi és új trendek egyaránt megférnek. A civil kezdeményezések is nagy hatással vannak intézmények és gyűjtemények kialakítására. Erre jó példa a PIM, hiszen az intézmény alapja a Petőfi kör helyi gyűjtése, amelyben gyűjtés, a helyi tudás feltárása közösségi múltépítést jelentett. Ezzel együtt egy közösségi gyűjteményezés is megvalósult az adományozók által.
A legfontosabb, hogy meghatározzuk, hogy mi a cél a gyűjteményezésnél. A múzeumi protokollok megléte sok esetben segíti a kollégák munkáját, de jellemzően nem mindig e szerint történik a gyűjteményezés. A szelekció valójában leginkább a szakmai szocializáción alapul, vagyis a kollégák évekig tanulják, de ez nehezen átadható tudás. A gyakorlatot a közösségi és intézményi hagyomány alakítja. Egy tárgy bekerülése és azt követő társadalmi hasznosítása pedig korábbi döntések eredménye. A hasznosítás többféleképpen történhet, lehet adatsorrá alakítani a tárgyat, tudományosan feldolgozni, lehet bemutatni kiállításon, vagy digitalizálva ismertetni stb. A kortárs kiállítások a közösségi alapokon működő gyűjteményezést valósítják meg és a tárgyról alkotott korábbi képek újragondolását eredményezik. Erre jó példa az Arany 200 programsorozat is, amelyhez egy kortárs interjúsorozat készült közösségi gyűjteményezéssel: személyes interjúkat készítettek, amelyekben mindenki saját Arany emlékeivel, gondolataival szerepelt.
A következő előadó Németh Szandra a Skanzen gyűjteményi osztályvezetője a Skanzen gyűjteményezési stratégiájáról, módszertanáról tartott előadást. A Skanzen történeti bemutatása után ismertette az intézmény gyűjteménypolitikáját, stratégiai alapú és tervszerű munkavégzését. Bemutatta a múzeum speciális helyzetét is, hiszen a Skanzen esetében maga a paraszti lakóház és a körötte lévő környezet is műtárgy, ráadásul a hozzá kapcsolódó szellemi örökség begyűjtése, megőrzése és feltárása is speciális feladata az intézménynek. A gyűjteménypolitika célja a szakmai alapelvek megalkotása, amely a jogi környezet, a fizikai adottságok, a szakmai örökség, a múzeumtörténet felmérésével, a nemzetközi trendek figyelembevételével alakul. Ehhez kapcsolódik a belső cél kialakítása, a munkaterv és az ezt követő és folyamatos ellenőrzés megléte. A gyűjteménymenedzsment feladata a tevékenységek irányítása, intézkedések stratégiai döntések meghozatala egyben a felelősségvállalás is. A menedzsment határozza meg a tárgyak útját és életét a bekerüléstől.
A gyarapításnak tudatosnak kell lenni, amely felett a kontrollt a gyűjteményi, szerzeményezési és tudományos tanács gyakorolja. A feldolgozás integrált gyűjteménykezelő rendszer segítségével történik, amely saját struktúra szerinti modulokból áll. Ez a Skanzenben egy közös adatbázist fog eredményezni, amely online közzétételre is alkalmas.
A gyűjteménymenedzsment folyamataiba a közösségeket is bevonják. A gyarapítás vonatkozásában jó példa a Hé ’67 kiállítás, az Erdély vagy a Tájházak projekt. Az önkéntesek bevonása az adatrögzítésben, a korábbi adatok pontosításában lehetséges. Az online adatbázisok közösségi részvételben épülnek, a közösségek a hatékonyabb munkavégzést és a tudományos feltárást segítik. Az együtt szerkesztett és szakmailag felügyelt felületek pontosabb meghatározást, plusz elméleti tudást eredményeznek, amely a nagyközönséggel megosztva különféle közzététellel (pl.: kiállítás) társadalmi hasznosulást eredményez. A Skanzen számára a korábbi a történelem során majdnem elveszett hagyomány és tradíció fenntartása továbbörökítése kiemelt feladat. Erre több pozitív példa van. A Skanzenbe bekerült épületek szellemi és tárgyi örökségének, az azokhoz kapcsolódó hagyományoknak az ápolása az egykori településekről visszatérő közösségek aktív szerepvállalásában valósul meg: Szent Flórián napi közösségi ünneplés, vagy a mándi reformátusok közössége, illetve a jánossomorjaiak Anna napi búcsúja.
Az ismeretátadás a demonstrációs, de az eredetivel azonos „műtárgyak” aktív használatával is megvalósulhat. Az így kialakuló „társadalmi múzeum” pedig számos a műtárgyakat felhasználó külön programmal is ápolja a szellemi és tárgyi kulturális örökséget egyéb közösségek bevonásával (Demens program, Ökotábor, integrált táborok stb.)
A konferencia harmadik előadója dr. Arapovics Mária volt, aki a Cselekvő Közösségek projekt vezetője. Előadásában a múzeum és közösség stratégiai megközelítését ismertette. A több intézmény bevonásával működő projekt az elmúlt időszakban a múzeumok és közösségek stratégiai felmérését végezte el. Ennek eredményeit táblázatok és grafikonok formájában elemezve ismertette az előadó. A közösségfejlesztés alapelve egy stratégiai megközelítésen alapul. A múzeumok szerepe a közösségekben kiemelhető, s a program célja az intézmények „társadalmasításának” támogatása, a közösségek kooperációjának fejlesztése. A múzeumok és közösségek együttműködésének számos formája létezik, amelyet az önkéntesség is segít. A program során egy önkéntes kézikönyvet is szerkesztettek, amely módszertani segítségként irányt mutathat a múzeumoknak az önkéntességről, annak működéséről, fejlesztéséről. A felmérés eredményeit feldolgozva a Cselekvő Közösség projekt honlapján közölni fogja eredményeit és szakmai kiadványt is tervez. A program elsődleges célja a közösségek részvételének, a párbeszédnek a fejlesztése, a cselekvő módon történő önfejlesztés, a muzeális intézmények társadalmi beágyazásának növelése. Ezzel együtt szükséges az intézmények ez irányú fejlesztése is, amely stratégiai tervezéssel, belső folyamatépítéssel valamint a program során kialakított hét lépcsős folyamati-javaslati megoldással segítheti az intézményeket. A projekt számos kiadvánnyal, szórólappal és online tudásbázis megosztásával segíti az intézmények közösségi fejlesztését.
Dr. Mészáros Balázs, Dr. Arapovics Mária, Dr. Kalla Zsuzsa és Németh Szandra
Az előadások után az előadók Mészáros Balázs moderálása mellett beszélgettek és válaszoltak a közönség kérdéseire.
A beszélgetésben további szempontként az új típusú látogatók, a populáris kultúra múzeumokra gyakorolt hatásai is felmerült. Az internetes fórumok, a Facebook és az új típusú kommunikációs modulok szintén a múzeumok és a társadalom közti konzultáció részei, amelyek hatnak a gyűjteményezésre és más folyamatokra. A beszélgetésben kiemelték a hollandiai arnhemi példát, amelyben egy közösség mentette meg a bezárásra ítélt múzeumot. Magyar példát is felhoztak az 1990-es évekből, a mosonmagyaróvári múzeum esetét, amely szintén a helyi közösség kiállásának köszönhetően menekült meg a bezárástól. A közösség szerepe egy kiállítási mondanivalóban, többek között a kulturális örökségünk megóvásában is megvalósulhat. Erre példa a Fugában nemrégiben megnyílt több múzeum és szervezet és az egyéb közösségek kooperációjából létrehozott tárlat, amelynek célja a Budaörsi repülőtér műemlék és kultúrtörténeti értékének megmentése.
Gócsáné Móró Csilla, a Blaskovich Múzeum vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a múzeumok már régen „társadalmi intézmények”, ezeket a feladatokat a közösségek részvételével már évtizedek óta működtetik. Az előadók ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy ezeket a folyamatokat érdemes módszertanilag is megfogalmazni, a társadalmi múzeum fogalmát tudatosítani, a közösségi múzeumokat erősíteni és mutatni kell. A közösségépítéshez nincsen általános recept, minden intézmény egyedileg, egyedi gyűjteményei és tudása alapján építi a közösségeit, így helyi és egyedi sajátosságok vannak, ami szerencsére közösségi sokszínűséget jelent. A múzeumok társadalmi felelősségvállalása azonban egyértelmű.
Németh Szandra, Rózsa Zoltán, Vidák Tünde, valamint Dr. Medgyesi Konstantin a záró beszélgetés alatt
A délutáni szekciókban három részre oszlott a közönség: egy közösségi múzeum workshop mellett, meghívott előadók tartottak prezentációkat a gyűjtés és kiállítás közösségi részvétellel témáról, valamint a fényképgyűjtemények fejlesztéséről. A szekciók előadásai és az azt követő hozzászólások megerősítették, hogy a konferenciát még számos konzultáció, a részterületeket érintő területek gyakorlati tapasztalatainak megosztása kell kövesse. A téma népszerűsége és aktualitása ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a múzeumok szakmai munkatársainak további hasonló, gyakorlatias továbbképzésekre, szakmai programokra van igénye.
Dr. Török Róbert
