Az elmúlt évtized óta tudjuk, vagy sok mindent tudunk róla, hogy mit jelent a társadalmi felelősségvállalás a kulturális intézmények és dolgozóik számára. A békeidő a most aktív múzeumi dolgozók valamennyi korosztálya számára az élet valós és reális – egyetlen ismert állapota volt 2022. február 24. napjáig. Amit eddig megtanultunk és alkalmaztunk, releváns és értékteremtő volt a mindennapi életünkben, és elképzelhetetlennek tartottuk, hogy mindez másként is lehetséges,mindennapjaink más irányba is fordulhatnak.
Miközben a középgenerációknak voltak tapasztalatai az alig több, mint húsz éve zajlott délszláv háborúról, voltak félelmeink Afganisztán miatt – nemcsak 2021-ben –, hanem egyetemistaként 1980-ban is, tudtuk, megéltük vagy tanultunk róla, hogy mi történt 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában, 1980-81-ben Lengyelországban. Megtapasztaltuk a közép- és idősebb generációk tagjaként azt is, hogy mi történt a Szovjetunió széthullásának időszakában Magyarországon és az egész kelet-európai blokkban.
Tudtuk, sokan megéltük, hogy milyen egy hazánkat ért természeti vagy ipari katasztrófa idején a társadalom tagjainak – a civil létből is fakadó – szerepvállalása, emlékezünk rá, hogy honfitársaink miként segítették 1989 decemberében a romániai változásokért cselekvőket és a szenvedőket.
Még éppen csak egy hete, hogy kutatócsoportunk tagjai véglegesítették egy ajánláscsomag első fejezetét, amely a MúzeumokMa 2020 kutatás tapasztalatai és eredményei alapján múzeumi jövőkép és programterv kialakítására kíván javaslatokat adni kollégáink számára.
2022. február 24-én azonban új időszámítás kezdődött Európában. Most gyökeresen más helyzetben kell újrafogalmaznunk saját, egyéni és családi életünket, tevékenységeinket.
Mit jelent egy múzeumi szakember és intézménye számára a társadalmi felelősségvállalás a jelenlegi helyzetben?
Egy más, rendkívüli az idő, amelyben ma élünk: az életünk és barátaink, de ismeretlen ismerőseink életének biztos pontjai pillanatok alatt megkérdőjeleződhetnek, és más utakat (is) kellhet követnünk. Erről – bár teljesen más léptékben – az elmúlt két esztendő, a koronavírus-járvány következtében zajlott események már tanúbizonyságot tettek.
Most minden megváltozott egy csapásra, személyünket, családunkat, nagyobb közösségeinket, hazánkat és az egész világot globálisan érintő események zajlanak, dübörögnek körülöttünk.
Sokan kérdezik, hogy miként segítsek, hogy jól segítsek?
Mit tehetünk mi, múzeumban dolgozók, a múzeumokhoz kötődők, mit jelent, mit adhat a mi társadalmi felelősségvállalásunk (immár nem) békeidőben?Milyen ajánlásokkal segíthetjük ma, február 28-án és a jövőben múzeumi kollégáinkat? Miként segítsünk, mit tehetünk, miként használhatjuk jól saját eszközeinket és lehetőségeinket? Mindez minden múzeumban dolgozót érint, nem függ attól, hogy muzeológusok, felsővezetők, vagy gondokok, tárlatvezetők, önkéntesek vagyunk intézményünkben.
– Próbáljuk meg szakmai munkánkat a lehető legmagasabb színvonalon folytatni, s ha kell, figyelmünket gyűjteményeink megóvására fordítva a rendkívüli helyzetben, rendkívüli időben.
– Mérjük fel, hogy magánszemélyként miként tudunk segíteni, de leginkább jól segíteni.
– Személyes jelenléttel, önkéntes munkával ott, akkor és addig, ameddig szükség van ránk, maximálisan figyelve arra, hogy aktuálisan hol, mire van szükség.
– Családok, menekültek átmeneti befogadásával, tolmácsolással,ha erre lehetőségünk van.
– Lakóhelyünkön sokat tehetünk a már megérkezettek beilleszkedésének segítéséért-
– Segíthetünk hiteles információk tovább juttatásával, a közreműködéssel abban, hogy a segítségre szorulók igényei, szükségletei minél rövidebb úton találkozzanak a felajánlásokkal.
Milyen lehetőségei vannak a múzeumi intézményeinknek a segítség nyújtására?
– Már vannak példák rá, hogy múzeumaink közül többen az adományok gyűjtőpontjaiként jelentkeztek, és a múzeumi munkatársak tevékenyen részt vesznek ebben a munkában.
– A múzeum helyet ad az elszállítás előtt az összegyűjtött, a menekültek számára valóban fontos adományoknak.
– Az intézmények vegyék fel a kapcsolatot a professzionális adománygyűjtő szervezetekkel, és segítő tevékenységeiket hangolják össze velük.
– A múzeumok vendégszobáikat ajánlják fel ideiglenes befogadás céljára. Ez a folyamat már el is indult.
– A múzeumok vezetői – különösen a leginkább érintett kelet-magyarországi területeken – biztosítsanak szabad vagy szabaddá tehető tereikben olyan helyiségeket, ahol az adományok átmeneti elhelyezése, csoportosítása, korosztályoknak megfelelő szelektálása, csomagolása megtörténhet.
– Induljon el a múzeumok segítségével egy speciális Cipősdoboz akció, amely megkönnyíti a menekültek utazását, vagy éppen az ideiglenes szálláshelyeken az életfeltételeik biztosítását.
– A múzeumok vezetői vegyenek fel közvetlen kapcsolatot a hadműveletek által már, vagy még nem érintett, szakágaik szerinti ukrajnai múzeumokkal, segítsék őket szakmai kérdéseik megválaszolásában, amelyek a gyűjtemények megóvását, mentését issegíthetik.
– Az adott településen, a múzeum székhelyén, vagy környezetében a jövőben olyan speciális programokat is szervezzen a múzeum, amelyek megkönnyítik az ide érkezettek számára élethelyzetük gyökeres megváltozásának a kezelését, különös tekintettel a gyermekekkel érkezett édesanyákra, nagyszülőkre.
– A menekültek számára a múzeum eszközeivel, akár mentorálással is nyújtsanak a vezetők és a munkatársak segítséget, hogy a befogadottak élethelyzete rendeződjön, képzettségükhöz igazodó munkát találjanak, és ezáltal megfelelő jövedelemhez juthassanak, a csak ukránul tudók nyelvi nehézségei csökkenjenek. Ezáltal a reményeik és a mi reményeink szerint is, a béke megteremtésével jó emlékekkel juthassanak vissza szülőföldjükre.
– A múzeumok vezetői éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek révén segítik a saját munkatársaikat is a jelenlegi helyzet kezelésében, szakmai és segítő tevékenységük minőségi ellátásában.
– A múzeumok vezetői keressék fenntartóikkal azokat a lehetőségeket, amelyekkel a múzeum speciális eszközeivel segítséget tudnak nyújtani a karitatív tevékenységekben, mind a befogadottak, mint a befogadók és az ellátást segítők tekintetében.
– Szervezzenek a múzeumi szakemberek a jövőben olyan múzeumpedagógiai foglalkozásokat, amelyek – különösen a gyerekek számára segítik az elszenvedett traumák feldolgozását.
– A helyzet normalizálódásával a múzeumok biztosítsanak ingyenes belépést az Ukrajnából érkezettek számára.
– A kollégák településükön dokumentálják és archiválják múzeumi intézményeikben a helyi, a háborúval, meneküléssel, befogadással kapcsolatos eseményeket, személyes történeteket.
Utoljára, de nem utolsó sorban: ebben a mostani küldetésben vállaljanak az országos múzeumok, országos múzeumok, megyei hatókörű városi múzeumok, területi és tematikus múzeumok és a legkisebb muzeális intézmények együttesen és külön-külön is mintaadó szerepet.Mindenki a maga helyén, a saját lehetőségeivel élve, de együtt, összehangoltan segítsen úgy és ott, ahol és ameddig lehet és kell.
(Elhangzott az V. Mesterségünk címere: múzeum című online szakmai konferencián 2022. február 28-án)
Dr. Bereczki Ibolya
