2016. október 17-én a Pulszky Fiat, a Pulszky Társaság ifjúsági tagozata meghívására a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélgettek a múzeumi szakma képviselői az országos múzeumi rendezvények hasznáról és veszélyeiről. Délelőtt e rendezvények születéséről és változásairól mesélt Káldy Mária, Kesik Gabriella és Deme Péter, majd ezt az ebéd után egy-egy múzeum prezentációja követte, végül a harmadik blokkban Népessy Noémi, Nagy Magdolna, Török Petra, Berényi Mariann és Aranyos Sándor mondta el gondolatait a jövőről.
Az országos rendezvények születése
A nyitó beszélgetést megelőlegezve a vendéglátó intézmény főigazgatója, E. Csorba Csilla a résztvevőket köszöntve már felemlítette az országos rendezvények egyik eszmei forrását, az ICOM által 1977 óta meghirdetett múzeumi világnapot – amelyhez a Múzeumok Majálisa kapcsolódik –, illetve az ICOM által következetesen képviselt programot: a múzeumok erőteljesebb látogatók, illetve közösségek felé fordulását. A mai kihívásokra utalva ugyanakkor hangsúlyozta, hogy olyan egyedi, a múzeumok sajátságát kiemelő tematikákra van szükség, amelyekkel a múzeumok a kulturális terület más szereplővel szemben is hitelesen és érdekesen tudják megszólítani, párbeszédre hívni a társadalmat.
Az országos rendezvények közül, az 1996-ban induló Múzeumok Majális a rangidős. Kesik Gabriella az a Honfoglalás millenniumához kapcsolódó kulturális pezsgésnek tulajdonította az első Majális megrendezését, és emlékeztetett rá, hogy a konkrét ötlet Németh Lászlónétól, a Magyar Nemzeti Múzeum gazdasági igazgatójától származott. Ezt kiegészítve Deme Péter arról beszélt, hogy az 1990-es években – a rendszerváltás után – jelentős változások zajlottak a múzeumi életben, ezek egyike volt a látogatószám csökkenése is. A Múzeumok Majálisát éppen az a szándék hívta életre, hogy a múzeumokat újra közelhozzák a társadalomhoz. Ugyanezt a célt szolgálta Az Év Múzeuma pályázat meghirdetése is 1997-től, amelynek díjkiosztóját azóta is a Majálisra időzítik. Igaz, maga az esemény 2003-tól – utóbb Az Év Kiállítása-díjjal összekapcsolva – lekerült a nagy nyilvánosságot biztosító nagyszínpadról és szakmai jellegű programként a díszterembe került. Kesik Gabriella szerint a Majális lényegét tekintve nem változott az elmúlt két évtizedben, az MNM szervezésében megvalósuló program az ország múzeumairól szól, színes, vásárszerű kavalkád. Jelentősen változott azonban a múzeumok hozzáállása, hiszen kezdetben a többség megelégedett leporellók osztogatásával és kiadványok árusításával. 2000 körültől azonban egyre többen vállaltak fel játékos, élményszerű programokat és ma is ez határozza meg a múzeumok jelenlétét. Változott kommunikáció, az arculat is, hiszen az 1990-es évek végén a polgári majálisok hangulatát igyekeztek megidézni, később – és jelenleg is – könnyedebb, színesebb programként próbálják megjeleníteni a rendezvényt.
Káldy Mária a nemzetközi kontextust hangsúlyozta, utalva az ICOM irányelveire és a nyugat-európai museum boomra, amelynek tapasztalatait Magyarországon is igyekeztek hasznosítani. Ebből az elhatározásból született 2003-ban A megújulás kényszere című stratégia, amely jelentős lendületet adott a múzeumi terület fejlesztésének. Ez nemcsak az önkormányzati múzeumokat támogató ALFA-programot foglalta magába, hanem általában a múzeumlátogatások népszerűsítésének célját is. A Szépművészeti Múzeum emlékezetes Monet kiállítása volt az első olyan múzeumi program, amely új kommunikációs eszközök meghonosítása révén újradefiniálta a múzeumok hagyományos imázsát. A Szépművészeti Múzeum előtt kanyargó, a médiában is nagy visszhangot kiváltó sorok egyértelműen jelezték, a múzeumok is képesek tömegeket megszólítani. Az említett stratégiában a népszerűsítés eszközeiként jelent meg a Majális – és új elemként a Múzeumok Éjszakája. Utóbbi egy Nyugat-Európában már bejáratott modell átvételén alapult, amelynek előkészítésére a minisztérium négy múzeumi szakembert (B. Varga Judit, Vásárhelyi Tamás, Káldy Mária, Kurucz Katalin) küldött Berlinbe, hogy az ottani gyakorlatot tanulmányozzák. Javaslataik alapján került sor az első magyarországi Múzeumok Éjszakája megrendezésére 2003-ban. Kesik Gabriella felidézte azt is, hogy a program ötlete már benne volt a levegőben, hiszen 2001-2002-ben a Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Természettudományi Múzeum és az Iparművészeti Múzeum kicsiben – a bécsi mintát követve – már megpróbálkoztak egy Múzeumok Éjszakája megrendezésével.
Káldy Mária 2006-ban indult Múzeumok Őszi Fesztiválja kapcsán a múzeumpedagógiához való erős kapcsolódást és a tematikák jelenlétét hangsúlyozta, utóbbival kezdetben elsősorban azoknak a múzeumoknak igyekeztek fogódzókat adni, amelyekben hiányzott a megfelelő tapasztalat. A MÖF szervezése kapcsán kiemelte a visszajelzések fogadásának rendszerét, amelyek alapján folyamatosan változtatnak, finomítanak a programon. Deme Péter az Őszi Fesztivál előzményei kapcsán felidézte az 1970-es években elindított őszi múzeumi hónapot, amely a rendszerváltás körül politikai támogatás és a szakma dezorientáltsága következtében megszűnt, úgy vélte, a Múzeumok Őszi Fesztiválja ezt a hiányzó elemet hozta vissza a múzeumi szféra kommunikációjába.
Káldy Mária a kihívásokról is szólt, hiszen a MÖF programkörnyezete jelentősen megváltozott az elmúlt 10 évben. Megjelent a Kulturális Örökség Napjai, az Ars Sacra, amelyek a társadalom részéről a figyelmet, a múzeumok részéről az erőforrásokat osztják meg. Mindeközben a finanszírozás nem változott, sőt bizonytalanná és kiszámíthatatlanná vált, pedig a jó programok előkészítéséhez helyben és a központi szervezők részéről is 1-2 évre lenne szükség. Hasonló problémát lát a Majális megrendezése kapcsán Kesik Gabriella, a szervezés mindig előbb indul, minthogy a finanszírozás tisztázódna, ami állandó bizonytalansághoz vezet. Deme Péter általánosságban is úgy látta, hogy alapvetően változott meg az elmúlt időszakban a társadalmi és gazdasági környezet, minden téren megsokasodtak a fesztiválok és az „éjszakák”. Káldy Mária erre abban látta a megoldást, ha nem versenytársakként, hanem partnerekként tekintünk ezekre a programokat, s megkeressük az együttműködések számunkra is hasznos formáját. Elismerte ugyanakkor, hogy az is problémát jelent, hogy maguk a múzeumi rendezvények is összetorlódnak, ami nagyon leterheli a múzeumokban dolgozókat. A közönség részéről Bárd Edit ezt azzal egészített ki, hogy a múzeumokban dolgozók nem tudnak részt venni a Múzeumok Éjszakáján látogatóként, nem gyűjthetnek tapasztalatokat más múzeumban, hiszen sajátjukban kell dolgozniuk.
Kesik Gabriella szerint az országos rendezvények mindegyikének sajátos karaktere van. A majális egy helyen hozza össze a múzeumokat, a Múzeumok Éjszakája helyben, a múzeumokban adja a buli lehetőségét, az Őszi Fesztivál pedig évadkezdő programsorozatként fogható fel, amelynek azonban erősebb a szakmai jellege. Emlékeztetett rá azonban, hogy a Majális nemcsak a közönségnek szól, hanem a szakmának is a legnagyobb találkozója. 2005/06-ban ezt a jelleget próbálták erősíteni azzal, hogy Múzeum Expóval kapcsolták össze a rendezvényt, ahol szakmai kiállítók mutatták be a múzeumok számára kínált termékeiket. Kérdésre válaszolva ugyanakkor jelezte, hogy ez a programelem azért szűnt meg, mert a Magyar Nemzeti Múzeum szervezéssel megbízott csapata egyszerűen nem győzte energiával.
A hozzászólások között Németh Lászlóné vetette fel, hogy a három rendezvény pályázati (NKA), illetve a szervező intézmény költségvetésébe épített finanszírozási modellje helyett egységes finanszirozást kellene biztosítani, s ennek érdekében a nagyrendezvények költségét közvetlenül az állami költségvetésből kellene biztosítani.
Múzeumi tapasztalatok
A következő szekciót, a múzeumok bemutatkozását Hegedüs Krisztián, a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum muzeológusa indította. Előadása a helyi Múzeumok Éjszakája sikertörténetére fókuszált, amely kezdetben csak 50, ma már 7-800 látogatót vonz, és programjukat idén nívódíjjal is kitüntették. Hegedüs szerint az Éjszaka a trójai faló, amelynek könnyed, színes programjaival becsalogatják a látogatót az értékek megtekintésére és megismerésére. A Múzeumok Éjszakája felfuttatását a múzeumban 2009-2011 között lezajlott beruházások és infrastrukturális fejlesztések előlegezték meg, de fontos szerepe volt a helyi kulturális intézmények integrációjának is, hiszen így jelentősen nőtt a szervezésbe és megvalósításba bevonható munkatársak száma. Évről-évre nőtt a rendezvény és vele a múzeum – presztizse, s ma már a helyi vállalkozók körében is népszerűnek számít a Múzeumok Éjszakáján való részvétel, sőt a városi rendezvénynaptárba is felkerült. Úgy vélte az országos kampány rendkívül sokat tesz hozzá a helyi rendezvény sikeréhez. Hátrányként, nehézségként említette, hogy a turisták nem vonhatók be az alapvetően a helyi közösségre épülő és közösségi eseményként működő programba, illetve, hogy bizonytalan a pénzügyi forrás, ami megnehezíti az immár magasra emelt elvárásoknak való megfelelést. A múzeum az Őszi Fesztiválhoz szezonális tematikákkal kapcsolódik, és jelentős részben szervezett (iskolai) csoportokra számítanak, ugyanakkor ez a rendezvény a múzeum életében korántsem tett szert olyan jelentőségre, mint a Múzeumok Éjszakája. Ennek okát nagyrészt az őszi helyi programözönben látja, amely a helyi érdeklődők viszonylag szűk mobilizálható csoportját túlterheli. A Majális kapcsán pedig azt emelte ki, hogy számukra az nemcsak egy megjelenési lehetőség, illetve szakmai tapasztalatcsere, hanem egy modell is, hiszen a fejlesztett mobil programokat már máshová is viszik.
Horváth László a megyei hatókörű városi múzeumok nézőpontjának bemutatását vállalta fel. Úgy vélte a Múzeumok Éjszakája olyan meghatározó elemévé vált mára a városi programnaptáraknak, hogy vidéken akkor is megrendeznék, ha központilag nem hirdetnék meg. Ugyanakkor érzékeltette, hogy a Budapest környéki városok számára a fővárosi múzeumok programkínálata komoly kihívást jelent, és nehéz a kultúra helyi barátait a Múzeumok Éjszakáján helyben tartani. Az Őszi Fesztiválban olyan lehetőséget lát, amelyet minden múzeum elképzelései és lehetőségei szerint tölt meg tartalommal, a Majális vonatkozásában azonban már nem volt ennyire megengedő. Szerint mára elvesztette érdekességét, ami a megyei hatókörű városi múzeumok részvételi hajlandóságában meg is mutatkozik. A részvétel önköltsége a félmillió forintot is elérheti, ugyanakkor annak haszna nem nagyon látszik, s a fenntartók sem elkötelezettek. Az ország távolabbi részeiből egyszerűen nem éri meg feljönni, mert a nem térül meg, a Majális látogatóiból nem lesz múzeumlátogató – vélekedett. Kifogásolta azt is, hogy a szakmai bemutatkozásról egyre inkább a vásári jelleg felé mozdult el a rendezvény, s míg korábban a minisztérium is magas szinten képviseltette magát, ami emelte a rendezvény presztizsét, ma már ez sem jellemző. A központi majális helyett inkább regionális majálisok szervezését vetette fel utalva arra, hogy ilyen irányú kísérletek már történtek is. A szakmai közösség találkozásának szükségességét – amelyet a Majális kapcsán többen hangsúlyoztak – ő sem vitatta azonban, ennek érdekében viszont egy külön program megvalósítását vetette fel, amely a Muzeológusok fakanállal programhoz lehetne hasonló.
Heilauf Zsuzsanna, a Tomory Lajos Múzeum igazgatója egy fővárosi helytörténeti gyűjtemény perspektíváját mutatta be. A komplex helytörténeti központként működő múzeum különlegességét multilokális működése adja, hiszen nemcsak több helyszínen tartanak fenn kiállításokat, de működésüket egyébként is a kitelepülések, poszterkiállítások határozzák meg. Számukra a Majális a kerületből való kilépés lehetőségét nyújtja, fontos bemutatkozási lehetőség, ugyanakkor meghatározó számukra a Majálison jelenlévő szakmai közeg is: ötleteket gyűjtenek, kapcsolatokat építenek. Örömmel látna több szakmai programot is, mert ilyenkor együtt van a múzeumi csapat, máskor azonban a leterheltség miatt nehéz a szakmai tájékozódásra időt szakítani. A Múzeumok Éjszakáját nem sorolja az intézmény sikeres programjai közé, 2009 óta vesznek részt benne, de sem nagy látogatószámokat, sem magas bevételeket nem tudnak elérni. Ennek okát elsősorban abban látja, hogy a belvárosban elérhető múzeumi programokkal nem versenyképesek, közönségük inkább a nagy múzeumokat keresi fel. Falunapot ugyanakkor nem szervezhetnek, mert a hasonló programokat a helyi művelődési ház szervezi. Jegybevételeik pedig azóta estek drasztikusan, amióta a BKK is értékesít Múzeumok Éjszakája-jegyeket.
Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum főigazgatója is úgy látta, hogy a BKK-nál indokolatlanul magas jegybevétel csapódik le, így a múzeum bevételei nincsenek arányban a befektetett energiákkal. Földessy Mariann egy fiatal egyházi gyűjtemény, a gyöngyösi Szent Bertalan Templom Kincstára kapcsolódásairól beszélt. Az országos rendezvények előnyét az országos kommunikációban látta, amely azokat is eléri, akik azt se tudják, hol a múzeum. A hatékonyságot az együttműködésekben látja, így a Múzeumok Éjszakáján a helyi múzeumokkal hangolják össze a szervezést.
Mit hozhat a jövő?
A jövőről szóló beszélgetés moderátora, Mészáros Balázs bemelegítő kérdésével azt kérte a résztvevőktől, hogy mondják el, szerintük mi a közös az országos rendezvényekben. Török Petra (EMMI Kulturális Államtitkárság Közgyűjteményi Főosztály) és Népessy Noémi (Pulszky Társaság) a társadalmasításban, Berényi Mariann (MNM Kommunikációs és Stratégiai Főosztály) a múzeum brand felépítésében látta a rendezvények közös pontját, Nagy Magdolna (SZNM MOKK) szerint ugyanakkor ezek az események mind megnyilvánulási, promóciós lehetőségek a múzeumok számára. Aranyos Sándor (Pulszky FIAT) az egyes rendezvények sajátosságait az eltérő üzenetekben és ehhez csatlakozva eltérő látogatói csoportokban vélte megtalálni. A Múzeumok Majálisa egy vásár, mely a nagycsaládok számára nyújt hétvégi kikapcsolódást, a Múzeumok Éjszakája a nyári fesztiválok nyitánya, a főszerep a szórakozásé, a Múzeumok Őszi fesztiválja pedig az iskolai év kezdete, vagyis a cél az iskolás csoportok bevonzása.
A beszélgetésben a résztvevők sorra vették a nap folyamán felmerült szempontokat. Az egyik legfontosabb felmerült kérdés, melyre szinte minden programokat ért kritika visszavezethető, a rendezvények finanszírozásának a kérdése. Elhangzott, hogy a Majális talán már túlságosan is elmegy a vásározás felé, túl sok az ételt-italt, kütyüt áruló bódé, talán már a múzeumi sátrakat is háttérbe szorítja, ami egy szükséges megoldás, hiszen az árusok bódéinak költségeiből fedezhető a rendezvény egy része. A Múzeumok Éjszakáján mindenki arra törekszik, hogy minél több karszalagot adjon el, ezért alakulnak ki a kreatív ötletek az elővételi, vagy plusz programot biztosító jegyekről. Annak, hogy ki hogyan használja ki az Éjszaka szabad keretrendszerét csak a fantázia szab határokat. Török Petra ugyanakkor elmondta, hogy a minisztérium 2016. évi munkatervében szerepel a Múzeum Éjszakája jegyrendszerének újragondolása. A beszélgetés résztvevői ugyanakkor arra nem láttak esélyt, hogy a Múzeumok Éjszakája múzeumi jellege erősíthető, más közgyűjtemények bevonását általában a hallgatóság sem kifogásolta, hiszen a szakmai kapcsolatok ezekkel az intézményekkel amúgy is erősek, de más kulturális intézmények bekapcsolódását a programba nem tartották helyesnek, hiszen ezek indokolatlan versenyhelyzetet teremtenek nemcsak a látogatók, hanem a bevételek vonatkozásában is.
A Múzeumok Majálisát főleg a vidéki múzeumok oldaláról érte kritika, de a beszélgetés résztvevői inkább amellett foglaltak állást, hogy az országos múzeumi bemutatkozásra a megyei múzeumokat is vissza kellene csábítani. Ennek reményét villantotta fel Grászli Bernadett, a győri Rómer Flóris Múzeum igazgatójának hozzászólása, aki hangsúlyozta, hogy ők a Majálison való szereplésre a városvezetés támogatásával tudatosan mint a városmarketing eszközére tekintenek, hiszen a város vonzereje növeli a helyi múzeumok vonzerejét és fordítva.
Majális kapcsán hogy kapjon/kaphat-e szakmai találkozó jelleget a rendezvény. Hiszen ha már egy helyre gyűlik a sok múzeumi szakember, esetleg adódhatna lehetőség számukra az egymással való szakmai kapcsolatok létrehozására, vagy azok megerősítésére. A válaszok többsége az volt, hogy a Majális a látogató felé való megnyilvánulásért jött létre, a szakmai találkozóra, szakmai expóra külön programot kellene létrehozni. Évek óta múzeumi expóként is üzemel a MúzeumDigit, mely esetleg a jövőben ilyen irányban is tovább fejlődhet, bár elhangzott az is, hogy ilyen expókat nem biztos, hogy el tud tartani a hazai múzeumi szakma. E. Csorba Csilla szerint ugyanakkor a két elvárás össze is egyeztethető, s javasolta, hogy a 2017. évi Majálison a múzeumi szakemberek közös akcióval, versmondással emlékezzenek meg Arany János születésének évfordulójára.
Az Év Múzeuma és Az Év Kiállítása díjának átadója a szakmai jellegét erősítendő került át zárt ajtók mögé, így a nyertesek a díjak átvételén kívül prezentációban is bemutathatják miért is érdemlik meg pont ők, ezeket a kiemelkedő címeket. Viszont így az esemény a nyilvánosság elől el lett zárva, és kritikaként felmerült, hogy a szakmán kívül máshoz nem is jut el a híre. Berényi Mariann megoldásként azt vetette fel, hogy a nyertesek bejelentését érdemes lenne a rendezvény nyitó sajtótéjkoztatójára időzíteni, így a médiában is nagyobb visszhangot kapna a két díj és nem utolsó sorban maguk a díjazottak.
A Múzeumok Őszi Fesztiváljával kapcsolatban többekben is felmerült, hogy a programsorozat túl nagy időszakot fog át. Lehet hatásosabb lenne, vagy több látogatót vonzana, ha rövidítenénk rajta. A szervezők saját elmondása szerint ez többször bennük is felmerült, de honnan vágjunk le a programból? Az eleje vagy a vége legyen rövidebb? A programsorozat eleje minden évben a Múzeumpedagógiai Megnyitó, ezt nem igazán lehet időben hátrább helyezni, vagyis a végéről kellene levágni, akkor viszont kimaradna a Márton nap, aminek keretében rengeteg vidéki kiállítóhely kapcsolódik be a sorozatba. Tényleg érdemes rövidíteni? Az Őszi Fesztivál programjaiba a vidéki múzeumoknak, pont e miatt a laza keretrendszer miatt könnyebb bekapcsolódni. Viszont lezárásként talán érdemes feléleszteni egy Őszi Múzeumok Éjszakáját, Márton napjára.
A felmerült kérdések és javaslatok mindegyike további alapos átgondolást és továbbfejlesztést kíván, de az mindenképpen kiderült, hogy érdemes volt beszélni rendezvényeink múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Mészáros Balázs – Lukács Fanni
